Krakkó blog: Krakkói könyvdíj a tudomány és kultúra ápolóinak

Zajlanak a krakkói könyvvásár és a Conrad Festival programjai, melyeknek kapcsán ismét egy irodalmi tárgyú bejegyzést csapkodunk befelé a billentyűzeten. Nem tagadom, hogy örömmel teszem, mert hiába keresem szakfordítással és ügyfélszolgálattal a kenyerem és kacsintgatok az idegenvezetés felé, azért papíron mégiscsak latin filológus (filológa) és a lengyel irodalom doktora volnék, és bizonyos nosztalgiával tekintek vissza a szövegértelmezési szöszmötöléssel eltöltött éveimre. Írásomat azért igyekszem - tárgyához is illően - tematikus vegyes felvágottá bővíteni.

A krakkói könyvvásár szervezői 1998 óta osztják ki a Jan Długosz-díjat, amellyel a lengyel tudomány és kultúra szempontjából kiemelkedő jelentőségű könyveket jutalmazzák. A díj névadója, Jan Długosz XV. századi krakkói történetíró, tudós és mecénás volt. Háza ma is látható - az ul. Kanoniczán ez a Wawelhez legközelebb eső ház, igaz, mai külseje nem sokban emlékeztet a Długosz korabelire.

Forrás: Wikimedia Commons

A Długosz-díjjal jutalmazott könyvek között olyan munkák is szerepelnek, mint Mieczysław Tomaszwski zenetörténész világhírű Chopin-monográfiája, a díj jelöltjei között pedig a lengyel kultúra és tudomány színe-javát megtalálhatjuk. Idén is szoros volt a verseny, a legtöbb jelölt a XX. századi történelem kérdéseit boncolgatta (az I. világháború mint "Európa öngyilkossága", fogolytáborok, az NKVD harca a lengyel ellenállással, kelet- és nyugat-lengyelországi kitelepítések stb.). A nyertes mű mégis irodalomtörténeti tanulmánykötet, Michał Głowiński professzor nehezen lefordítható című munkája lett. A Rozmaitości interpretacyjne cím ugyanis - nomen est omen - különbözőképpen értelmezhető: pongyolán fordítva lehet az értelmezések különbözősége, de a rozmaitość szó a matematikában jelenthet sokaságot, a köznyelvben pedig többes számban vegyes ízelítőket, "vegyes felvágottat" is. Ez a rafinált címadás egyébként igen jellemző a professzorra. Témaválasztása valóban eklektikus: egyik nagy kutatási területéről, Bolesław Leśmian költészetéről éppen úgy ír, mint a XX. század irodalomkritikusairól vagy a pártállami "újbeszél"-ről.

A 81 éves irodalomtörténészről, akadémikusról és íróról érdemes még tudni, hogy annak a körülbelül 2500 gyereknek az egyike, akiket Irena Sendler mentett ki a varsói gettóból. Michał Głowiński visszaemlékezést is írt megmeneküléséről, amelynek egyik döntő momentuma Gömöri György fordításában magyarul is olvasható az interneten. 2010-ben megjelent másik életrajzi műve, a Kręgi obcości ("Az idegenség körei", de inkább "Az idegenség bugyrai"-ként kellene fordítani, a kręgi piekła ugyanis a dantei pokol bugyrait jelenti) a tudós coming outja, mondhatnám, de nem mondom, mivel ez az anglicizmus nem tetszene neki, ahogy a "meleg" szó sem, úgyhogy inkább azt mondom, ebben a könyvben, 76 évesen fedte fel sokáig magának sem bevallott homoszexualitását.

A Długosz-díj átadójára tegnap került sor a főpályaudvar melletti Słowacki Színházban. A díjat jelképező szobrot Bronisław Chromy készítette, akinek az alkotásait Krakkó számos helyén láthatjuk, így a Wawel alatti sárkány és tőle nem messze a kutyahűségnek emléket állító Dżok-szobor is az ő tervei alapján készült.