Krakkó főtere

Krakkó főtere
Krakkó főtere a Mária-templom tornyából - fotó: Michał Bzowski

2015. szeptember 29., kedd

Wrocław (Boroszló) magyar emlékei

Wrocław, városháza - forrás: ecc.wroclaw.pl
Legutóbbi bejegyzésünkben Wrocław óvárosának csak a széléig jutottunk el, pedig az igazi gyönyörűségek még csak ott kezdődnek. A II. világháború pusztításai ellenére rengeteg lélegzetállító műemlék maradt fenn a város szívében. Mi több, ezen a területen több magyar emlékre bukkanhatunk. Mielőtt azonban továbbindulnánk, érdemes röviden összefoglalni a város gazdag és bonyolult történetét, hogy jobban megérthessük, hol járunk és hogyan kapcsolódik ez a város Magyarország történetéhez.

Wrocławot - régi magyar nevén Boroszlót - az első Piastok építették be a lengyel államba. Az ország XII. századi széthullása után Szilézia, majd Boroszló és környéke (a mai Alsó-Szilézia őse) külön fejedelemség lett. Közben német telepesek érkeztek a városba, amely hamarosan a térség legfontosabb gazdasági központjává nőtte ki magát. A XIV. században Boroszló Csehországhoz került. A következő évszázad sok külső és belső nehézséget hozott. A város sokáig védekezett Husz követői ellen, végül azonban alávetette magát a huszita Podjebrád György uralmának. A lakosok körében viszont tovább nőtt a bűnbakot követelő elégedetlenség, amely zsidóellenes pogromokban és a zsidó lakosság elűzésében, majd a város vezetősége elleni lázadásban csapódott le Nem csoda, hogy ezután Boroszló önként kitárta kapuit a Podjebrád ellen küzdő Hunyadi Mátyás előtt. A király kemény adókat vetett ugyan ki Sziléziára, de meghozta a várva várt békét és stabilizációt. Uralkodása alatt, 1475-ben nyomtatták az első könyvet Boroszlóban. Mátyás halála után II. Ulászló, majd II. Lajos mint cseh királyok lettek a város urai. 1515-ben Boroszló Hanza-várossá vált. A következő években szinte az egész lakosság protestáns hitre tért.

Mohács után egész Szilézia Habsburg-uralom alá került. A XVII. században a harmincéves háború következtében a lakosság fele életét vesztette, a háború után a protestánsok igen nehéz helyzetbe kerültek a katolikus Habsburg-uralkodók jogara alatt. A XVIII. században az Ausztria és Poroszország között kirobbant örökösödési háborúban a város két pusztító ostromot is elszenvedett, végül egész Sziléziával együtt Poroszországhoz került. A II. világháború végéig német város is maradt. A jaltai konferencia résztvevői azonban Lengyelországot nyugatra helyezték át. Breslau 1945 májusáig védte magát, a legnagyobb pusztítást a város parancsnoka vitte végbe, aki az utolsó hetekben repülőteret épített az egyik pompás villanegyed helyén. A német lakosság kiűzése után a várost jórészt a Szovjetuniónak jutott keleti területek kitelepítettjei népesítették be, sokan közülük az elvesztett másik történelmi városból, Lwówból érkeztek. A tragédiákat elkendőző kommunista hatalom a "visszaszerzett vidékek" nemzeti színekbe öltöztetett sztálini ideológiáját hirdette. Wrocław azonban komoly szerepet játszott az ellenzéki mozgalom alakulásában és a Szolidaritás idején. A rendszerváltás óta pedig Lengyelország egyik leggyorsabban fejlődő, folyamatosan változó, vonzó városa, sok zöld területtel, új létesítményekkel és rendezvényekkel. Jövőre, 2016-ban Wrocław lesz Európa kulturális fővárosa.

Wrocław magyar emlékeiről édesapámtól, Petneki Áron történésztől szereztem tudomást. Neki fotóztam végig ezeket a helyeket, hogy egy készülő tudományos adatbázisba vezethesse be az itteni emlékhelyek adatait. Megengedte, hogy írjak a témáról és felhasználjam a fényképeket, amit itt is szeretnék neki megköszönni.

Kezdjük sétánkat a város leglátogatottabb pontján, a főtéren, amelyet a Városháza remek állapotban fennmaradt későgót épülete ural (ld. kezdő képünket). A belépőjegy megvétele után juthatunk be az ún. fejedelmi terembe. A pazar gótikus mennyezeten jól felismerhető Korvin Mátyás hollós címere.

Mátyás címere a wrocławi városháza Fejedelmi termében
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog
A főtérről ezután induljunk el kelet felé, a Kurzy Targ (Kakaspiac) utcán. Pár lépés után az impozáns Szent Mária Magdolna templom előtt találjuk magunkat. A templom a lengyelországi ókatolikus egyház egyik fontos épülete. A II. háborúban erősen megsérült, sisak nélküli tornyait híd köti össze, ez a bűnbánó nők, más változat szerint a boszorkányok hídja. Ha mi is annak érezzük magunkat, szimbolikus belépő ellenében felmászhatunk az egyik toronyba. Fentről izgalmas panoráma vár minket.


A Mária Magdolna-templom.
Forrás: gazeta.pl
Kilátás a boszorkányok hídjáról
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Meredek - fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Ha leértünk a toronyból, lépjünk be a templom belsejébe. A jobb oldali falon és az oszlopokon több nagyméretű, szürke síremléket láthatunk. A főoltár közelében, két oldalkápolna között a falon elhelyezkedő síremlék Balassi Bálint egyetlen fia, Balassi János részére készült. A költő végakarata az volt, hogy gyermeke jezsuita iskolába kerüljön, a család azonban a protestáns Boroszlóba küldte a fiút. Balassi János 16 éves korában, 1601-ben halt meg ebben a városban. Síremlékét gazdag nagybátyja, Dobó Ferenc állíttatta. A sírfelirat szövege és a síremlék fényképe a bejegyzésünk alján említett cikkben található.

Forduljunk most északra, az Odera felé a Szewska (Varga) utcán. A folyópart előtt díszes, fehér-piros kolostorépületre figyelhetünk fel, amely ma a Lwówból átszállított Ossoliński Könyvtárnak ad otthont. Gazdag réginyomtatvány-gyűjteményében sikerült már azonosítani néhány magyar vonatkozású ritkaságot, ám ennél biztosan jóval több anyag rejtőzik még a raktárak polcain.

Az Odera mentén forgalmas utcán haladunk tovább kelet felé. Jóval kellemesebbé válik a sétánk, ha megérkezünk a Homok-szigethez (Wyspa Piasek), amire gyalogoshíd vezet. Innen már jól láthatjuk a székesegyház tűszerű tornyait. "Toronyiránt" haladva végigsétálunk a Homok-sziget szélén, majd egy újabb hídon jutunk át a túlpartra. Régen ez a városrész is sziget volt, innen a neve: Ostrów Tumski (Tum-sziget). Több templomot is találunk itt, az első a Szent Bertalan és Szent Kereszt káptalantemplom. Itt Stanisław Sauer kanonok síremlékén Mátyás király portréját látnánk, ha a templomrács nem lenne mindig zárva.

A székesegyház miseidőn kívül látogatható. Néhány złotys belépődíj ellenében bejuthatunk a főoltár mögé, ahol először színes késő középkori freskók tárulnak a szemünk elé. Bal felé továbbhaladva az első oldalkápolnában Thurzó János boroszlói püspök síremlékét láthatjuk. A felvidéki Thurzó család bányászati és kohászati tevékenysége folytán gazdagodott meg. Lőcsei Thurzó János Itáliában tökéletesítette kohászati ismereteit, majd a felvidéki és lengyelországi ezüst- és ólomkitermelést felügyelte. 1465-ben krakkói polgárjogot kapott, később krakkói polgármester és tanácsos lett. Közös vállalkozást alapított a Fuggerekkel, akik idővel be is házasodtak a Thurzó családba. Legidősebb fia, aki apja nevét örökölte, 1498-ben a krakkói egyetem rektora lett, majd 1506-ban kapta meg a boroszlói püspökséget. Öccsével, Thurzó Szaniszló olmützi püspökkel együtt ő koronázta cseh királlyá a gyermek II. Lajost. Lengyel diplomata és bőkezű mecénás volt, Dürer képeiből is vásárolt. Erasmusszal is levelezett, vallástürelme miatt pedig Luther és Melanchton "a század legjobb püspökének" nevezte. Ifj. Turzó János 1520-ban hunyt el, az általa alapított Keresztelő Szent János kápolnában helyezték végső nyughelyére.

Thurzó János boroszlói püspök síremléke a wrocławi székesegyházban.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog
A Tum-szigeten már nem találunk több magyar emléket, de tovább sétálgathatunk a hangulatos utcácskákon, megtekinthetjük Wrocław legrégebbi templomát, a román kori Szent Egyed-templomot, és benézhetünk a tavakkal, szökőkúttal és vízeséssel ékes Füvészkertbe is. Ha visszafelé nem a Mária Magdolna templom mellett haladunk el, hanem az Ossoliński Könyvtár utáni első utcán jobbra fordulunk, eljutunk az Egyetem térhez (plac Uniwersytecki), ahol a Wrocławi Egyetem régi muzeális épületében megnézhetjük a Habsburg-kori reprezentatív építészet egyik remekét, az Aula Leopoldinát. Ha pedig van kedvünk egy kis lépcsőzéshez, felmehetünk a Matematikusok tornyába, ahonnan ismét különleges panoráma tárul a szemünk elé. Az én képeim februárban készültek, de tavasztól őszig ennél pazarabb a látvány.

Aula Leopoldina - forrás: a Wrocławi Egyetem Múzeuma
muzeum.uni.wroc.pl

Kilátás a Matematika toronyból
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Kilátás a Matematika toronyból
A szobor lába előtt az Árpád-házi Szent Erzsébet temlom,
a modern toronyépület a 212 m magas Sky Tower.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog
Ha a Főtéren keresztül visszasétálunk a Négy felekezet negyedbe, a kék-fehér barokk Páduai Szent Antal templom (ul. św. Antoniego) jobb oldali mellékoltárán megtekinthetjük a "sziléziai Rembrandt", Michael Willmann képét, amelyen Kapisztráni Szent János látható, a háttérben Nándorfehérvár tüzei égnek. A képet 2010-ben találták meg, 2011-ben került a helyére.

Michael Willmann: Kapisztráni Szent János
Forrás: Gazeta Wyborcza
Boroszló-Breslau-Wrocław városa bizonyosan sok más magyar vonatkozású esemény színhelye is volt, feltérképezésükhöz azonban valószínűleg évek kutatómunkájára lenne szükség. Valaki talán veszi egyszer a fáradtságot, hogy összegyűjtse őket.

Irodalom
Krzysztof Bzowski: Wrocław - historia. In: uő, Michał Jurecki, Eliza Malawska-Kłusek: Dolnośląskie. Przewodnik. Bosz [é. n.], 64-76.
Szentmártoni Szabó Géza: Balassi János boroszlói (wrocławi) síremléke. In: Napút Online, 2008/9. 
Thurzó (V.) János - a lengyel Wikipédia cikke (magyarul sajnos nincs róla)

3 megjegyzés: