Krakkó főtere

Krakkó főtere
Krakkó főtere a Mária-templom tornyából - fotó: Michał Bzowski

2015. február 17., kedd

Barańczak-emlékest a Mangghában

Velence, 1994 - fotó: Anna Barańczak / Fotonova / Gazeta Wyborcza
Karácsony másnapján, 68 éves korában hunyt el a XX. századi lengyel költészet egyik legkimagaslóbb alakja - Stanisław Barańczak. A poznańi születésű költő a kommunizmus évei alatt ellenzéki tevékenysége miatt nem publikálhatott, a 70-es években koncepciós pert is indítottak ellene. 1981-ben a Harvard Egyetem vendégprofesszora lett, de szerződése lejárta után nem térhetett vissza Jaruzelski Lengyelországába.

Verseiben megszólalt a létező szocializmus abszurditása és a közép-európai emigráns sorsa, akinek nyelve, kultúrája és szokásai éles ellentétbe kerülnek az amerikai környezettel. Nyelvérzéke mellett zenei hallása és komolyzenei műveltsége is kivételes volt. Énekelhető parafrázis-ciklust írt Schubert Téli utazására, amely számtalan szállal - sokszor hangzásilag - kapcsolódik Wilhelm Müller eredeti verseihez, ám az eredetitől eltérően nem a szerelmi csalódás és a tél, hanem a XX. század hideg technikája és technológiája válik az elidegenedésről és a halálról szőtt metafizikai tépelődés kiindulópontjává. Utolsó verseskötetéért, a Sebészi pontosságért, amelyben szintén a komolyzene és a technika kíséri az egzisztenciális kérdéseket, megkapta a legnagyobb lengyel irodalmi díjat, a Nikét.

Bár intellektuális költészetében a legkomolyabb kérdéseket vetette fel, kitűnő - elsősorban nyelvi és abszurd - humorérzékkel rendelkezett. Utolérhetetlen műfordító volt, Shakespeare huszonöt drámájának modern fordítását készítette el, Keats és Dickinson világában is otthon érezte magát, a legzseniálisabban talán azonban a nonszenszirodalmat - például Lewis Carroll Gruffacsór-versét - ültette át lengyelre. Aki pedig egyszer is elolvassa Mozart Don Giovannijának híres kettősére írt, az olasz szöveg hangzásával csaknem azonos lengyel kupléját, már mindig "barańczakul" hallja majd énekelni Don Giovannit és Zerlinát.

A Manggha Japán Művészeti és Műszaki Múzeumban - amelyről ebben a blogban még biztosan sok szó esik - a költő barátai évekkel ezelőtt már rendeztek egy Barańczak-estet. Ott volt köztük a Nobel-díjas Wisława Szymborska is. A résztvevők szerint Stanisław Barańczak, aki már akkor beteg volt, számítógépről hallgatta az est műsorát. Most csütörtökön lesz ismét Barańczak-emlékest a Mangghában, amin az intézmény alapítója, a 89 éves Andrzej Wajda is részt kíván venni. Barańczak és Szymborska ezúttal - reményeink szerint - már odaföntről hallgatják majd költőbarátaikat, limerikeket rögtönöznek róluk, és egy felhő szélén ülve egy kupica hazait emelnek az egészségükre.

Wieczór poezji Stanisława Barańczaka, Muzeum Sztuki i Techniki Japońskiej Manggha, 2015. február 19. 18.00 (érdemes előbb érkezni, biztosan nagy tömeg lesz).

2 megjegyzés:

  1. Barańczak haláláról megemlékeztek a magyar webes felületen is, olvastam. Még nem néztem utána, mi van tőle magyarul. (A Nagyvilág c., régebben egyedüli világirodalmi folyóirat szerencsére "fönt van", lehet olvasgatni.)
    A Téli utazás-ciklusa biztosan érdekelné - érdekli Ian Bostridge-ot is :-)

    VálaszTörlés
  2. Olvastam a magyar sajtóhírt, de nem igazán tetszett, nem írták meg túl jól.
    Kíváncsi vagyok a magyar műfordításokra. A hetvenes, nyolcvanas években írt versei még megszólalhatnak más nyelveken, de számos műve csak lengyelül élvezhető, főleg azok, amik a hangzásukkal utalnak más művekre. Sok más késői versének a fordításához is Weöres Sándor tehetségére lenne szükség. Kíváncsi vagyok arra is, ismeri-e Bostridge a Podróż zimowa-t, kár, hogy nem lehet tőle megkérdezni.

    VálaszTörlés